A székrekedést az orvosok és a szülők gyakran eltérően értelmezik. Orvosi szempontból a három napnál ritkábban bekövetkező, megfelelő mennyiségű spontán székletürítést tekintjük székrekedésnek. A szülők tévesen sokszor akkor is székrekedésről beszélnek, ha gyermekük kemény székletet produkál, ha nehezen tud székelni, vagy ha a székelési epizódok nem járnak sikerrel. Sajnos a szülőket az is megtévesztheti, hogy a gyermekük napi rendszerességgel kis mennyiségű hígabb székletet ürít (esetleg szennyezi fehérneműjét), de valójában normál mennyiségű széklet nem távozik, hanem felgyülemlik a vastagbélben. Ez az úgynevezett túlfolyásos széklet (encoporesis), amely már a tünetek súlyos formáját képezi. Ilyenkor akár már a hasfalon keresztül is tapintható a székletrög.
Ha bá5rmyilen Ön által rendellenesnek gondolt székletürítési szokást észlel gyermekénél, érdemes szakemberhez fordulni. Ha rendellenesség hátterében lehet, hogy nem megfelelő táplálkozási szokás (rostszegény étkezés), vagy elégtelen folyadékbevitel áll. Oki tényező lehet mozgásszegény életmód, bár ez gyermekeknél ritka, de pszichés probléma is (testvér születése, új környezet, iskola-, óvodaváltás, tanulási nehézség, családi problémák).
A gyermekkori székrekedés hátterében ritkábban fordul elő endokrinológia-gastroenterológiai megbetegedés vagy fejlődési rendellenesség, de természetesen a tünet fennállása esetén, ezek kizárására is minden esetben szükség van.
